Rántott ponty, franciasalátával

A hazai halfogyasztás a világ többi országaihoz képest elenyésző, nálunk elsősorban ünnepek alkalmával fogyasztjuk, pedig az egészséges étrend egyik alapanyaga, koleszterinszegény, ásványi anyagokban gazdag. Halászlét készíthetünk belőle, süthetjük és akár ránthatjuk. Mi most az utóbbit választottuk.

hal rántott ponty

A rántott ételek soha nem tartoztak az erősségeim közé, türelmem sem volt a panír alapanyagaival bíbelődni. Igazán soha nem sikerült. Vagy a liszt nem ragadt a rántanivalóhoz, nem ritkán a bunda leesett a serpenyőbe, miközben a másik oldalára akartam fordítani. Soha nem felejtem el első próbálkozásom alkalmával, az egyik oldal sápadtan meredt rám, mint Hófehérke, a másik sötét barnára sikeredett, jó ez nem igaz: szénné égett. Nem is beszélve, mikor medvetalp puhaságú rántott szeletekkel kellett a fogainknak csatákat vívniuk. Pedig mind a ketten imádjuk a rántott szeleteket, de pont a leírtak miatt mostanában a folyamatos kudarc miatt eszemet sem tudom, mikor próbálkoztam. Feladni soha nem szoktunk semmit, gondoltuk nehogy a bunda elkészítése okozzon gondot. Kriszta már régóta áhítozott a rántott halért, kapóra jött, egy telefonhívás, kedves szomszédunk volt a vonal végén, és minden előzmény nélkül kérdezett.  „Peti, az unokám fogott halat, kértek? Múltkor említettétek szeretnétek”. Kapásból igent válaszoltam, hiszen a srác évek óta profi módon foglalkozik a horgászattal, versenyeken is részt vett, és azon horgászok közé tartozik, aki ezt a hobbit is komolyan veszi. Nem eteti túl a halakat, a méreten aluliakat visszaengedi, nem is beszélve, hogy konyhakészen juttatja el hozzánk a nagyin keresztül. Pár napon belül egy hatalmas 5 kilós példány, már nem pislákolva nézett ránk. A méretéből adódóan, több féle ételt lehet belőle készíteni, mondtam Krisztának kirántom. A boldogságától nem ugrott fel a plafonig, csak kérdéseket tett fel. "Ponty? Az zsíros, párszor ettem, Olyan volt a belseje, mint a kocsonya. Hány napig kell szellőztetni? Ugye megcsinálod?" Én is ettem pocsolyaszagú, kövér, telepített halból, mit nem mondjak, azt a helyet azóta is elkerülöm. Viszont tudtam, a Balatonból kerül hozzánk, tavi hal, nem pár négyzetméter jut őkelmének, és nincs mesterségesen súlynövesztés céljából „halálra’ etetve.

Csak friss hallat érdemes rántani.

A halnak a fejét nagyon éles késsel levágtam, a törzsét négy részre keresztbe elvágtam, a közeljövőben rácponty és halászlé készül belőle. A kirántásra szánt halat 3 cm vastagságúra szeleteltem, nagyon óvatosan, hogy ne trancsírozzam szét és egyenletes szeleteket kapjak. Szinte alig volt zsír a halon, éppen annyi a patkó végein, amennyit bőven elbír. A színe vöröses, a szélei nem nyálkásak, látszódott rajta, nem rég még a Balaton habjait élvezte.

A ponty ízét elsősorban lelőhelye határozza meg, azaz, milyen vízből származik. és milyen mennyiségben és minőségben lett etetve. Szálkás és zsírosodásra leginkább hajlamos, a zsiradék a hasi részben rakodik le. 100 deka hal tartalmaz: 34 mg kalciumot, 1 mg vasat, foszfort, káliumot, A-vitamint, B1- és B2-vitamint.

Hozzávalók:

  • filézett halszeletek
  • búzaliszt
  • zsemlemorzsa
  • tojás

A jó panír titka.

Olvastam, hogy ha a szeleteket papírtörlőn szinte „megszárítjuk” sokkal jobban ragad rá a liszt. Hallgattam az e téren sokkal tapasztaltabbakra, és nem hiába, egyenletesen maradt rajta a patkó alakú szeleteken.

Utána oldalanként tojásba tettem, mivel egyenletesen volt rajta a liszt, szépen bevonta a szeleteket, majd zsemlemorzsában megforgattam.

A mű láttán kezdtem reménykedni, hiszen a panír egyenletesre sikeredett.

Felforrósított olajba tettem, majd fedővel letakartam, kapott egy kérget, így gyerekjáték volt megfordítani, utána a serpenyőről lekerült a fedő, körülbelül ez az oldala is 4 percig sült. Papírtörlőre tettem, mikor felszívta a fölösleges zsiradékot, levettem a halakról, hogy roppanós maradjon.

Életem első ehető rántott szelete elkészült, jól sikerült, Kriszta kijelentette, tényleg finom, ízletes, és pár perc után az ablakot is be lehetett csukni. Franciasalátával tálaltam.

K&P

0 Tovább

Sajtkülönlegességeket készítenek, terveznek, egyre közelebb a céljaik felé.

Diát régebb óta vonzotta a falusi életforma, mint a férjét, mindketten városból tették meg ezt az utat. A feleség Tatabányáról- ahonnan sok utat megjárt, sokféle körülményt megtapasztalt-, a férj egyenesen Zalaegerszegről. Megismerkedésük óta hajtogatta, vázolta a Péternek az elképzeléseit a ma már extrémnek nevezhető életkörülmények vonzották leginkább, megszabadulni a monoton robotikás élettől, környezettudatosan, pénztől függetlenül, önellátóként. Be kellett látniuk, hogy ez nem olyan könnyű, sőt egyelőre kivitelezhetetlen. Jelenleg falun élnek, boldogan.

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

- Mesélj róla, hogyan jutottatok el, jelenlegi lakhelyetekre

-  Első összeköltözésünk után, ami Budapesten volt, Pétert gyorsan vissza invitáltam magammal szeretett környékemre, ahol már 6 éve éltem, Pécs és Orfű környékére. Először egy ismerősnél laktunk, időközben vettünk 2 nagy telket a közelbe, ahova mindenféle dombházat, öko házat, stb.-t akartunk építeni. Utána albérletben éltünk és mindketten dolgoztunk, még se volt elegendő pénzünk, amiből félre tudtunk volna tenni az építkezés megkezdéséhez, így a férjem édesapjának noszogatására, elköltöztünk hozzájuk, Zalaegerszegre. Ekkor alkalmanként kimentem külföldre dolgozni és vettünk egy hegyi kis ingatlant, Lendvadedesen. Kegyetlen sokat dolgoztunk rajta 1 év alatt, iszonyatosan elhanyagolt volt. Oda szerettünk volna berendezkedni, de se vezetékes víz, se térerő nem volt és eléggé messze van Péter munkahelyétől. Így megtartottuk csak hétvégi búvóhelynek, ahol kifejezetten élveztük azt az alkalmi nomád világot. Ott volt életem első veteményeskertje is, gyertyával világítottunk, dézsába mosakodtunk. Majd, közvetlenül az esküvőnk előtt, 2 és fél éve sikerült megvennünk a kis házikónkat. Valamennyire Péter édesapja befolyásolta a döntést ez mellett, neki fontos volt, hogy komfortban éljünk. „Természetesen” hitelt kellett felvennünk, hogy ez megvalósulhasson.

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

"Vaspörben, ismerősök noszogatására találtuk meg jelenlegi otthonunkat. Jelenleg kb. 2100 m2 áll rendelkezésünkre, ami saját tulajdon. Ezen kívül a szomszéd lakatlan telket gondozzuk, alkalmanként takarítjuk megegyezés alapján és természetesen jövőre már a miénk is lehet. Így már több mint fél hektárunk lesz, ami kettőnknek egyelőre bőven elegendő és amúgy is már kihívás."

- Miyen akadályokkal kellett megküzdenetek?

- Amikor megvettük a házat, részben felújított volt. Víz, villanyvezeték csere, járólapozás, csempézés, kezdetleges konyhapult, stb. De hamar kiderült, hogy mik a buktatók.  Például az új vízvezeték rendszer szét volt fagyva, így kezdhettük előröl a fürdőszobát. Be kellett köttetnünk újra a vizet, a villanyt, csatornát kellett kiépíteni, stb. Első őszünkre már be tudtunk költözni 2016-ban. Rengeteg kihívás adódott már a kezdetekben. Elvadult, fás terület volt a telek fele, nem volt körbe kertelve, így a benti munkálatokat a meglévő komfort után kintre tettük. Részlegesen, az első udvart a kutyáink miatt körbe kerítettük, közben a hátsó udvaron, ahova az állatokat szántuk, elkezdtük kivágni az elvadult szilvafákat. Időközben összetákoltunk egy fedett „sufni” félét, amolyan „Tubolyos” módra, hogy legyen hova bepakolni a tűzifát. Pétert gyorsan leszerződtették a falu focicsapatába, ami új ismeretségeket adott nekünk

"Nagyon gyorsan kiderült, hogy ez a falu nagyon segítőkész, majdnem hogy összetartó. Így még a tél előtt jöttek segíteni, kiásni a csatorna vezetéknek az árkot."

Szerszám hiányban is szenvedtünk, most sincs még meg minden, mert ugye hiába, mint mindenhol, itt is adódnak váratlan kiadások. Az első telünk hideg volt, nem mértük fel kellően a fa mennyiségét, amire szükségünk lett volna, szóval teljesen amatőrök voltunk ebben a falusi vízióban. Nehezen, de jött a tavasz, viszont ólak, istállók hiányában csak terv volt, hogy ilyen-olyan állatokat fogunk tartani. Mégis a húgom adott 6 napos csibét, amolyan csipogós fenevadakat, mondván, kezdjünk neki! Kint még nem is volt meleg sem, minden hiányában az új házikónkba, egy ládába kerültek. Persze ezt gyorsan meg is bántuk- ó, mi városiak- büdik és hangosak voltak. Gyorsan összetákoltunk nekik egy ólat, körbe ketreceztük és topogva vártuk, hogy ugyan tollasodjanak már. Persze menet közben akkor már megindult a folyamat, fejetlenségben, hirtelen felindulásban elkezdtünk mindenféle állatot beszerezni. Péternek volt ez nagyon megterhelő, hiszen munka mellett még ide-oda ugráltunk az állatokért, anyagokért az építkezéshez és persze tapasztalatlansága ellenére még a szabad pihenő idejében is tákolt-tákolt. Gyorsan, többen is lettünk, így a 6 csibéből lett 30 csibe, 3 liba, 2 néma kacsa, 2 nyúl. Aztán jött a nagy álom, az első 2 kecske érkezése, Olivér és Mamóka személyében.

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

- Kaptatok segítséget, vagy csak teljesen magatokra számíthattatok?

- Természetesen ide is kellett a segítség szerszám és tapasztalat hiányában, így a másod szomszédunk nagyon, mondhatni rengeteget segített. Anyagokkal, munkával, tanácsokkal, takarmánnyal, mindennel, amit el lehet képzelni. Még a veteményes kertemnek valót is felhúzta nekem traktorral, hogy ne kelljen annyit ásózni és kapálni. Hogy ezt tudjuk kompenzálni, szerencsére a férjem szakmájával tudtuk ezt viszonozni, bár még sosem dolgozott traktorokon, kombájnokon, ő autóvillamosság szerelő, de szerencsére hamar és annyira bele jött mindenféle jármű javításába, hogy ma már gyakran megkeresik a faluban, ha ezt-azt meg kellene neki bütykölnie. Minden esetre, szerintem a mai napig nem tudott annyit dolgozni a szomszédnak, hogy megháláljuk a sok segítséget. – szóval megépítették a kecske ólat, amit visszagondolva kicsire terveztünk, mert már most gondban vagyunk, hogy nem tudjuk a piciket megtartani, mert nincs hova tenni őket. A legutóbbi rekordunk, a hirtelen állatállományból lett 30 csirke, 3 liba, 4 néma kacsa, 2 nyúl, 1 disznó és 12 kecske.

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

Természetesen a hirtelen felindulásból és a felelőtlen tákolásokból semmi tartós nem maradt, így elkezdtük felszámolni az állomány, mondván, hogy lesz, amikor lesz rendes helyük… Jelenleg csak 6 kecske és 1 disznó van.

-Milyen „álmot” sikerült megvalósítani?

- Réges-régóta szerettem volna sajtokat készíteni. Nem csak sajtokat, mindenféle élelmiszert, amihez csak érthetek. De a sajt volt az első a listámon. Ide költözésünket követően rögtön el is kezdtem az alapoktól a próbálkozást. Megjegyzem, nagyon csúnya/béna sajtok, túró, tejföl volt minden a kezdetekkor, de élveztük, hogy milyen finomak. Gyorsan meg is ismertem a helyi „sajtost”, akivel mára már jó barátságban vagyunk és szakmailag támogatjuk egymást. Nagyon sokat segített, sokat mutatott, így hamar sikerült azért értékelhető sajtokat is készítenem.

"A nagy sikerre való tekintettel, 2 év próbálkozás után, mára már szakmailag is sajtkészítő lettem, idén csináltam meg az iskolát is. Célunk egy nagyobb létszámú regisztrált kecskeállomány, nyilván kecskesajtok miatt, egy kényelmes és jól berendezett sajtkonyha, amit a szomszéd épület és telek megvásárlásával és felújításával meg is tudunk valósítani a közeljövőben".

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

Gondolkodunk még más profilokon, de mindenféleképpen valamilyen más háztáji élelmiszerek előállításán. Szeretnénk a házat is újítgatni, rendezett, stabil ólakat építeni, terjeszkedni. Mindez egyszerre nem fog működni, mára már tisztában vagyunk ezzel. Későbbi terveinkben nagyon gondolkodunk amolyan kitelepülős, street-food jelleggel, sajtos/tésztás ételeket készíteni és árulni rendezvényeken, fesztiválokon. Egy vendégház, vagy egy nomád táboros hely is az álmokban szerepel, na meg a lovarda, de ezek már tényleg csak álmok maradnak. Persze, ha a lottón nyernénk, minden gond elszállna, valószínű, hogy akkor egy erdőben élnénk, egy rönkházban, egy nagy tó és rengeteg állat társaságában.

- Foglalkozásotok, ebből éltek-e vagy kiegészítő tevékenység?

- Péter autóvillamosság szerelő, már legalább 10 éve van a cégnél, ha nem több. Igaz, volt 2 év, amit máshol töltött, de végül visszavették, ahogy haza költözött. Én nem a háztartást vezetem. Nagyon nagy harcot vívok ez miatt sok ember nézeteivel, de már elfáradtam. Nem tudok olyan helyen dolgozni, ahol alkalmazott vagyok és nem munkatárs. Természetesen alkalmi munkákat elvállalok. Előtte vendéglátásban dolgoztam, többnyire konyhán. Többet voltam külföldön, mint itthon. Valahogy ott többször voltam egy fontos munkatárs, mint egy pótolható alkalmazott. De a szívem haza húz, minden egyes alkalommal. Jelenleg melléktevékenység a sajtkészítés. Sajnos ennek a hivatalosítása se egy egyszerű menet, nagyon szigorúak a követelmények. Beruházás és engedélyek sokasága nélkül ezt nem lehet úgy csinálni, hogy csinálok pár darab sajtot és kiállok a piacra árulni.

- Mióta foglalkozol sajtkészítéssel?

-Vaspörre költözésünkkor kezdtem el magam kipróbálni a sajtkészítést. Kisebb- nagyobb sikerrel. Még a mai napig is van mit tanulni, újat tapasztalni és persze rendszeresen hibázok is 1-1 sajtnál. Ez az egész sajtos dolog nekem régebbről jött. Azóta volt bennem ez a vágy, amióta megkóstoltam életem első házi sajtját. Sümegen kezdtünk el dolgozni egy előző kapcsolatommal, a volt főnökasszonyunk pályázatot nyert és egy 40 hektárnyi területet, a kb. 120 m2-s elhagyatott istállóval kellett rendbe raknunk, ahova később jöttek volna a hölgy parlagi kecskéi. Nagyon nagy mesék voltak ott, hogy majd megtanulok sajtokat készíteni, kecskét gondozni, stb. Tisztességgel csináltuk is a munkánkat, ketten fogtunk bele és elég jól haladtunk. Néha elvitt minket hozzá, hogy ismerkedjünk a kecskéivel, a kecskékkel. Mókás állatoknak tartottam őket, nagyon vártam, hogy elkezdjük, nagyon lelkes voltam. Napi szinten kaptunk friss tehéntejet. Akkor még nem jutott eszembe, hogy sajtot csinálnék belőle, gondoltam, majd megtanítanak.

"Aztán egyszer kaptunk házi sajtot. Az az íz, illat, az élmény, amit akkor átéltem, egy kb. kilós sajttal, az felbecsülhetetlen volt".

Még lelkesebb lettem, türelmetlenebb, aztán jött a” puszi”. Valami szöveget kitaláltak, hogy nem fog menni, keressünk új helyet, mert ez a tanya nem fog megvalósulni. El is kerültünk hamar, de az ottani ismerősök közölték, hogy távozásunk után x-y vendégmunkások átvették a helyünket és mára már szépen működik a hely.  Megmondom őszintén, nem bánom, hogy így alakult, különben nem lennénk itt, nem ez lenne a cél!

- Honnan szerzitek be a tejet?

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

- Elsősorban saját állatoktól, a kecskéinktől. Igaz, nincsenek sokan, de nagyon jó a tejhozataluk. Időközben, ha ismerősök is szeretnének belőle enni, akkor megvannak a források, ahonnan jó minőségű kecsketejet és mára már tehén tejet is tudunk venni. Nagyon foglalkoztat egy saját tehén gondolata, de még egyelőre barátkozom vele. Jobban szeretek kecsketejjel dolgozni, mint tehéntejjel. A nyáron volt, hogy heti 200 liter kecsketejet dolgoztam fel, jelenleg heti 20-40 liter tehéntejjel foglalkozok.

- Mekkora mennyiségű sajtot készítetek, és milyen fajtákat?

- Ahogy fentebb említettem, a kecsketejjel jobban szeretek dolgozni. Ennek az az egy átka, hogy normál esetben tavasztól, ősz végéig van jó minőségű tej. Ezért szoktam télen leginkább tehéntejezni. Elsősorban a gomolyákkal foglalkozom. Most bontogatom az első érlelt kecskesajtokat. Kísérleti jelleggel van kultúra nélküli és kultúrázott. Jelleget nem írok, mert a kecskesajt az legyen kecskesajt. Friss vagy érlelt.

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

"A legidősebb kecskesajtom 3 hónapos volt. Sajnos még annyira kevés maradt nekünk, hogy nem maradt ideje hosszan érni, mindig megettük. Tehéntejből viszont sokkal kreatívabb vagyok. A Trappista, hegyi jellegű sajtokat szeretem érleltbe, ezeket variálom vörös borosan, vagy pálinkás mézzel kenegetve. Sok mindent kipróbáltam már és van még, amit ki is szeretnék".

A nagy kedvenc tehéntejből a parenyica, amit viszont utálok csinálni, mert mindig olyan kis csúnyák szegények, hogy az nem állná meg a helyét a piacon. Készítek még túrót, ordát, krémsajtot, ordával töltött batyut, fehérpenészes lágysajtot, most szeretnék az úgy nevezett „rúzsos” sajtokkal próbálkozni. Füstölt sajtot parenyicák idején készítek, csak is „a hűvösebb” időkben. Mennyiségileg mindig annyi van, amennyi kell, hogy legyen.

- Mire kell egy sajkészítőnek odafigyelnie?

- Kezdetben, amire a tapasztalat és idén az iskola megtanított, az a HIGIÉNIA, ALÁZATOSSÁG, TÜRELEM, A SZAKMA IRÁNTI SZERETET. Biztos vagyok benne, hogy aki friss, házi tejhez (nem a „bóóti” agyonkezelt, vagy automatás ) hozzá tud férni, akkor valamilyen alapsajtot fog tudni készíteni. Minden háznál más a kedvenc, más a praktika, más az eszköz vagy a többi alapanyag. Egy egyszerű háziasszony, vagy úr friss házi tejből és ecetből tud csinálni egy úgynevezett „paneer” sajtot. Ez az, amikor a tejet felmelegítjük forrás közeli állapotba és ekkor ecettel kicsapatjuk a fehérjét, amit kendőbe szedve kicsepegtetünk.

"Rengeteg féle sajt van, az ember nem is gondolná, hogy mennyire tud egyszerű és nehéz is lenni. Nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni ahhoz, hogy jó minőségű, az elvárt jelleghez mért sajtot csinálhassunk."

Szerencsére a kezdőknek nagyon sok segítség található az interneten, na persze nem ezekre a só, túró, tojással gyúrt akármikre gondolok, amiket sok receptes oldal ír. Van egy honlap, ami nekem kezdésnek nagyon nagy segítség volt, igaz, most már alakulnak a saját receptúrák, de figyelembe veszek minden tanultat, tanácsot, praktikát. Aki el szeretné kezdeni, kipróbálni, annak ajánlom a „panni féle” recepteket és honlapot. A sajt minden esetben az állattól indul. A tartástól, takarmányozástól, a fejéstől, a tej kezelésétől, tárolásától, feldolgozásától, a hozzáadott mikróbáktól, a készítés technikájától, az érlelés módjától, környezetétől, idejétől függ. Tudnám még fokozni, de kicsit hosszú lenne.

-  Hogyan telnek a hétköznapok?

sajtkészítő interjú újrakezdés állatok

- Azt tudni kell, hogy nem sajtozom minden nap, nyáron azért gyakoribb volt, de most heti 1-2x. A barátnőm, sajtkonyháját használom, ami másik faluban van. Általában hétköznapokon, mert a hétvége nekem szent, néhány kivétellel. Ilyenkor a férjemmel együtt kelek hajnalba, ahogy ő elmegy dolgozni, úgy elvisz engem is a sajtkonyhába, és délután, amikor jön haza, addigra végzek én is. Szóval elmegyek a műhelybe, alaposan kezet mosok, elöblítem az edényeket, oda rakom a tejet hőkezelni. Minden esetben hőkezelem a tejet! Vannak a nyerstejes hívek, az ő dolguk. Amíg melegednek a tejek, forrázom a formákat, előkészítek mindent, hogy kéznél legyen. Megtervezem, sőt általában ilyenkor találom ki, hogy milyen sajtot is fogok csinálni. Ahogy a tejek felmelegedtek, fél órát pihentetek, majd elkezdem visszahűteni őket a kellő hőmérsékletre. Elég időigényes munka, de amíg ezek az idők mennek, lefoglalom magam más dolgokkal. Pl. az érés alatt lévő sajtokat átforgatom, ellenőrzöm őket, átmosogatom, beszélek hozzájuk, vagy bosszankodok, ha valami nem sikerül és kitalálom, hogy megegyük-e mi, vagy megint a disznónk járjon jól?! . A hőkezelés, visszahűtés, oltás utáni várakozás azért legalább 2-3 órát elvesz, főleg, ha több féle sajtot csinálok egyszerre. Amíg alvadnak a tejek és már se mosogatni való, se sajt simogatás nincs, akkor szoktam új ötletekre, receptúrákra böngészni, tankönyvet olvasni és próbálni megérteni, néha ábrándozni nagyobb dolgokról. Amint lejár az oltást követő idő, nincs megállás. Onnan aprítok, utó melegítek, fűszerezek, formázok, préselek, ha kell, forgatok, sózok, mosogatok. A végén, amikor már ritkábban kell forgatni, akkor össze takarítok magam után és már el is ment a nap, érkezik a férjem és mehetünk haza. Másnap visszamegyek rövid időre, ha kell, füstölök, sózok, vagy megy az érlelőbe a sajt.

- Mire hívnád fel azok figyelmét, akik sajtot szeretnének készíteni?

- Senki kedvét nem szeretném elvenni, aki ebbe vágna bele. Az ismerősi körömben az a tapasztalat, hogy ezt vagy nagyban kell csinálni, vagy valamilyen más profilnak kell lennie mellette pluszban, amivel már haszonnal is járna ez az egész vállalkozás. Jelenleg is tapasztalom és ez a legnagyobb akadály, hogy kezdeti anyagi befektetés, rengeteg ügyintézés, hivatalosítás, megfelelő mennyiségben is, állomány, berendezés, hely és idő hiányában ezt nem lehet csinálni.

"Sokan azt gondolják, hogy a sajt szinte magától készül el, hogy csak tej és oltó kell hozzá, meg egy kendő… Sokan nehezményezik az árakat is, mert a multiknál 5000 Ft helyett akciósan megveszi a trappistáját 1300 Ft-ért. Megfelelő kommunikáció, marketing nélkül nem is fogja tudni az ember eladni a termékeit. Nekem már az is siker, hogy az ismerőseim nem hagynak nyugton, miattuk is kell ezt csinálnom. Elképesztőek a visszajelzések és őszinték".

Bizony van, amikor valami tényleg nem sikerül jól, de ezt értelmesen és normálisan közlik és továbbra is igénylik, hogy csináljam-csináljam. Megjegyzem, imádom nézni, ahogy tömik magukba a családjaink, ismerőseink a sajtjaimat és bizony melldagasztó az is, ha nyilvánosan, közösségi oldalakon dicsérnek. Ez számomra már siker és úgy gondolom, van értelme az embereket noszogatni a tudatos táplálkozás felé és ez ott kezdődik, ha kiszolgálod őket olyan élelmiszerekkel, amikről láthatóan, érezhetően tudják, hogy én vagy te csináltad és hogy miből.

- Mik a tapasztalatotok, reneszánszát éli-e a házi készítésű sajtok iránti igény?

"Én úgy gondolom, hogy ez csak most kezd elterjedni. Még nincs a csúcson. Egyre több embert kezd el foglalkoztatni, egyre többen kóstolnak, vásárolnak. Ez köszönhető, hogy egyre több sajtos pultok találhatóak meg a piacokon, egyre több sajtkészítő kezd lenni, egyre bővülőbb választékkal. Itt most vagy bele unnak, vagy tovább lépnek és fejlesztik magukat a sajtkészítők".

- Kik kapnak a sajtjaidból?

- Hobbi, ismerősi körben, szájról-szájra terjedve. Másképp nem is lehetne egyelőre.

- Hogyan látod az emberek értékelik a minőséget?

- Természetesen igen. Idén nyáron alkalmi jelleggel termelői boltban dolgoztam, ahol sajtokat is árultam, persze nem az enyémeket. Ez abban látszódik a legjobban, ha visszajárnak vásárolni. Itt is lehetne csoportosítani. Természetesen vannak olyanok, akik nem nagyon engedhetik meg maguknak a házi sajtok árait, de mégis vásárolnak. Vagy kevesebbet, vagy az „olcsóbbikat”.  A másik réteg, akik nem az élelmiszereken spórolnak, ők azok, akik 1 vagy 2 féléből, de nagyobb mennyiséget vesznek. És van a harmadik csoport, akiknek ez egy teljesen természetes dolog, megengedhetik maguknak, hogy minél többet, több félét és minél jobbat vásároljanak. A vásárló az, akitől függsz, ugyanúgy, ahogy ő tőled. Ezért a pénzért nyilván legjobb minőséget kell adni. Ezt szájíze válogatja. Van aki „meghal” egy bizonyos típusú sajtért, míg a másik szinte „undorodik” tőle.

"A választék és a minőség egyaránt fontos és akkor boldog, mosolygós vevőkkel találkozhatunk újra és újra. Ez motivál, amint én is kiállhatok a piacra".

Reméljük hamarosan sikerül a Tubolyékkal, Diával is Péterrel, személyesen is találkozni, beszélgetni, ötleteket cserélni. A lelkesedésük, céltudatosságuk, a természet iránti szeretetük példaértékű, ne is beszéljük a sajtjaikról.

Aki szeretné a kapcsolatot felvenni velük, a következő közösségi oldalon megteheti: https://www.facebook.com/kapin.diana

Köszönjük a beszélgetést, további sikereket kívánunk.

K&P

0 Tovább

Mindig van kiút. Egy háromgyerekes anya viszontagságai.

Tanulságos, szívszorító, bátorító, elgondolkodtató. Egy falusi lány igaz története, akinek álmai leginkább küzdeni akarásának köszönhetően megvalósulni látszódnak.

„A falusi élet lemondásokkal jár, pld.: kultúra, közlekedés, de előnye a nyugodt, természet közeli lét, megfelelni akarás nélküli szabadabb élet. Aki kitartó, küzdő szellemű és nem adja fel egy-egy kisebb / nagyobb akadálynál, az induljon el! És nem szabad majd-ra várni. Most kell élni!

Mindenképp olvasson, tanuljon, ha egy adott témával akar foglalkozni. Tyúk se ‘csak elvan kukoricán’!

Kert se mindegy, mit ültet hova (árnyék/ nap). Mielőtt megvesz egy ingatlant nézzen szét a faluba, kérdezősködjön ott és a szomszédos falvakba is!”: Heni

Mélyről indult.

A teljes család számára sokáig merő ábránd maradt, nem voltak felhőtlenek a mindennapjai, szülei elváltak, édesapja egyre kevesebbet látogatta, majd a kapcsolat teljesen megszakadt. Nem Henrietta hibájából. Próbálta apjával tartani a kapcsolatot, sokszor meg is látogatta, de a kopogtatás ellenére sem nyitottak számára ajtót. Gyermekként nagyon nehezen dolgozta fel a kölcsönös szeretet hiányát, sokszor szomorúan teltek a napjai. Édesanyját sem nevezné tipikus családanyának, szerinte többet törődött önmagával, mint családtagjaival. Új választottját apunak szólította, és egy testvérrel ajándékozta meg. Pontosan emlékszik 8 éves korában elindultak a lejtőn. A kert gondozatlanná vált, édes- anyjáék nem termeltek benne, állatokat sem tartottak. Télen tüzelő hiányában kihűlt lakásban éltek, ruhái alig voltak, nem volt ritkaság, amikor étel hiányában éhesen hajtotta álomra a fejét. Apukájának az anyukája, és a testvére és az ő családjuk jelentette számára a mentsvárt, ha éhesen ment hozzájuk, soha nem engedték el korgó gyomorral. A nyarak jelentős részét a nagymamánál töltötte, mikor az öccse 3-4 éves lett mindig magával vitte. A mamának nagyon sokat köszönhet, szinte mindent. Nélküle nem tudna kertet művelni, zöldségeket termeszteni, a tyúkokat felnevelni, ételt főzni. Gyermekként libát tömött, száraztésztát készített. A mai napig nem felejtette el szavait: „egyetlen lányomat háztartásbelinek szántam, de ő mást választott, így legalább a családban maradt a tudás”. Soha nem tud eléggé hálásnak lenni a mamájának és keresztanyjának, tudja nélkülük sehol nem tartana. Öccse apja is elhagyta őket, de minden tiltás ellenére tartották vele a kapcsolatot. Nehéz időszakot élt át. 14 évesen szinte önfenntartóvá vált. Anyagi támogatás hiányában, a nyári hónapokban napszámba kellett mennie, a munkájáért kapott pénzen tanszereket, ruhát, ételt vásárolt. Iskolába járt. 17 évesen ismerte meg a szintén nehéz anyagi körülmények között élő és hasonló családi háttérrel rendelkező párját.

Élethosszig tartó tanulás, költözés, „elválás”

Tisztában volt vele, amennyiben otthon marad, és képességeit nem kezdi el kibontakoztatni, képtelen lesz előre jutni, egyetlen kitörési pontot látott, a tanulást. A mamája továbbra is mellette állt, a felvételi költséget ő finanszírozta. Tanulmányi átlagai alapján felvették.  A leendő párját is folyamatosan noszogatta a tanulásra, hallgatott Henire, a fiút szakközépiskolába vették fel. A tanulás miatt egy hátizsákkal elköltöztek, eleinte párja rokonainál ideiglenes szálláson húzták meg magukat, majd sikerült albérletet találniuk. Aztán mikor párja kapott munkát, albérletbe költöztek, de azok a piszkos anyagiak megint közbe szóltak, munkát vállalt, hogy öccse tanulmányait támogatni tudja.  A munka, iskola, távolság, a kevés együtt töltött idő miatt a kapcsolatuk vakvágányra került, külön utakon folytatták életüket. Henrietta csoporttársai segítségével diplomás lett, soha nem felejti el a támogatásukat. A tanári pálya nem volt vonzó számára, munkalehetősége adódott, így nem kellett a Dunántúltól elszakadnia. Újabb képesítést szerzett, ami a vállalt munkájának volt az alapfeltétele. A Munkaügyi Központ segítségével és támogatásával megpályázhatta álmai állását 1 év határozott időre, a boldogsága határtalan volt, úgy gondolta élete rendeződik.

Újrakezdés

Több év elteltével váratlanul párja felkereste, a közös emlékek, az együtt küzdés pillanatai nem halványultak el. A gyors egymásra találást fél év elteltével házassággal pecsételték meg. A Mama akkor sem hagyta cserben őket, nehezen összekuporgatott pénzét nászajándéknak kapták meg. Az összegből házat vettek így lett meg első közös otthonuk, egy falusi ház.

A falu egy kis zárt közösséget alkotott, szinte, mint egy nagy család, ők meg gyűttmentnek érezték magukat, kissé idegeneknek. A szomszédokon kívül szinte senkit nem ismertek. A házuk, a telekkel együtt szinte lakhatatlan volt, de az álmaikat, mint most is valóra váltották. A házat ketten, saját kézből felújították, a fürdőszoba kialakításához sem hívtak szakembert. A kertet művelték. Nem sokáig maradtak ketten, hamarosan megszületett első gyermekük, majd a második.  Ezután biogazdálkodó tanfolyamra járt, ahol a tudáson kívül jelenlegi legjobb barátnőjét kapta, akitől rengeteg bíztatást kapott, amit soha nem fog elfelejteni. Mivel nagycsaládról álmodoztak már három gyermeket nevelnek.

 A jelen.

Ötűknek kicsinek bizonyult az ingatlan, ezért tudatosan egy nagyobb családi házat kerestek. Heni hirdetést adott fel, ahol a szükségleteiknek megfelelő paramétereket tüntette fel. Fél év alatt sikerült megtalálniuk, reméli álmaik otthonát. Anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy kacsalábon forgó kastélyt vásároljanak, folyamatosan újítják, csinosítják, van benne tapasztalatuk. A kert rendbehozatala, a kerítés felépítése is pénz és időigényes, de türelmesek, alázatosak, tudják e nélkül nem haladnak előre. A telek még nem alkalmas kertnek, nincs kerítés végig. A kapcsolataik is kezdenek javulni, egy helybeliektől  paradicsomot kaptak ajándékba, amiből 41 lé készült. A tojásaik iránt is egyre nagyobb az érdeklődés, kezdenek a számításaik bejönni. Boldogok, alázatosak, türelmesek, és a problémákat kihívásnak veszik.

Napi rutin.

„A napunk: reggel 5-6 között kelünk. Nyáron jószágellátás, kelnek a gyerekek, reggeli, pakolás, ebédhez előkészület, megyünk sétálni, 13.00-kor ebéd, picinek alvás, nagyok az udvaron, vagy olvasnak, én jószágot látok el, felkel a pici, uzsi, játék/ kert/séta, vacsi, főzés, fürdetés, 8-kor takarodó a 18 év alattiaknak.

Télen első a begyújtás, utána gyerekek, jószág, a többi ugyanaz. Déli alvásnál van időm saját dolgommal foglalkozni (olvasás, kreatívkodás, pihenés). Ha a nagyok vigyáznak a kicsire, lehet jószágot vágni, kaszálni, bozótot irtani stb. De van olyan is, hogy segédmunkás vagyok a páromnak, hol 1 hol 3 gyerekkel. Türelmes, okos csajok, megértik, és jutalom is jár nekik.” Heni

K&P

A kép illusztráció.

Forrás: pixabay

 

 

0 Tovább

Látássérülten

Egy teljesen más témában terveztünk cikksorozatot írni, amihez beszélgetőtársakat kerestünk. Megcsörrent a telefon, megbeszéltük, miről szeretnénk írni. Kiderült egy látássérült, nehéz sorsú ember van a telefonvonal végén, aki a reményt soha nem adja fel. Ő mesélt, mi megírtuk a történetét.

látássérült remény nehéz sorsok

Irány a főváros.

Minden álomszerűen indult Egy kisfaluból kőműves végzettséggel és gyakorlati tapasztalattal a fővárosba indult barátnőjével szerencsét próbálni. Nemcsak világot szeretett volna látni, hanem a munkából tisztességesen megélni, kőművesként elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Tudatosan tervezett. 30 éves korában, mikor már stabil anyagi hátteret tud kialakítani, házat szeretett volna építeni, megnősülni és gyerekeket. Megpróbált minden akadályt átugrani. Eleinte lakhatási nehézségekkel küzdött, volt, hogy a párjával egy ismerősénél csupán pár órára hajthatta le a fejét. Nem adta fel, mindennap motiváltan érkezett a munkahelyére, és fedél is volt a fejük felett. Az építőiparban találta meg a számításait, szerette a szakmáját, elismerték, pénzügyi problémái sem voltak. Sok gyermekkori barátja is a városi életet választotta, akikre mindig számíthatott, ami nem maradt viszonzatlanul. Élvezte a főváros adta lehetőségeket, lépésről-lépésre haladt álmai beteljesülése felé.

Mindennek vége?

A sors másképpen gondolta élete alakulását. A szeme már nem működött megfelelően, egyre rosszabbul látott, reménykedett, de mindhiába, vannak dolgok, amihez az akarat kevésnek bizonyul. A diagnózis: retinasorvadás, a látóidege sorvadni kezdett, ami egyre súlyosabb formát öltött. Látássérülten a munkáját sem tudta elvégezni, barátnőjének kezdeti lelkesedése elmúlt. Egyedül maradt, munka és társ nélkül. Jogosítványát bevonták, a megspórolt pénzén vett motort is el kellett adnia.

Nem volt más választás: intézet.

Nem maradt választási lehetősége szülőfalujába kellett visszaköltöznie. Állapota nem javult, társasága sem volt, a Vakok Intézetét választotta. A látásának korlátozottsága sok mindenben megváltoztatta. Érezte, tudta mindent meg kell tennie-, ahogy fogalmazott-„ne bolonduljak bele-a helyzetembe”-, önvizsgálatot tartott. Türelmesebb lett az emberekkel, empátiája fejlődött, az intézetben társainak próbált segíteni, akár ügyeiknek elintézésében is. A társainak problémáját sajátjának érezte, aktívan részt vett az intézet mindennapjaiban is. A képviseleti fórumban tisztséget töltött be, jó kapcsolatot ápolt a szociális munkásokkal, konfliktus generálása helyett a problémákat akarta megoldani. A családot nem pótolta számára a lakók jelenléte, de úgy érezte, hosszú idő eltelte után tartozhat valakikhez.

Vissza a gyökerekhez.

Több év után a sors fintora, és a körülmények jelentős változása miatt a fehérbotjára támaszkodva újra útra kellett kelnie. Visszatért ahonnan indult, a szülőfalujába. Azóta sok minden megváltozott, ami számára nehezen feldolgozható. Sokan elköltöztek munka reményében, így csak egy két ismerős maradt a régiek közül.   Úgy gondolja, az emberek most kevésbé foglalkoznak a másikkal, leköti őket a munka és a saját családi életük is. Néha úgy érzi a látássérülése óta másképpen néznek rá az emberek, nem úgy, mikor teljes életet élt. Mindezek ellenére nem vesztette el az életben vetett hitét. Meggyőződése, hogy sokkal jobban kellene az emberek közötti kapcsolatokat ápolni, ez csak kölcsönösen vezet eredményre. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, mint ő, ezt csak akkor tudja meg, ha gyökeresen, pld egy betegség miatt megváltozik az élete. Jelenleg édesapjával él, amíg az ingatlant nem sikerül felújítaniuk. Kérdeztem a vele való kapcsolatról is, amióta ideiglenesen együtt laknak, jobb lett a kapcsolatuk. Korábban úgy érezte az apja sajnálja, de az érzelmeit nem mutatja ki. Mostanában gyakrabban beszélgetnek, kezdi megérteni látássérült gyermekét

Nem adja fel.

A mindennapjait megtervezi, ebédet főz, ellátja a ház körüli teendőket. A bevásárlás nem könnyű számára, hiszen 1 kilométert kell gyalogolnia, amíg a boltba ér. Mikor az anyagiakra kérdezek, sem panaszkodik, mindazok ellenére, hogy rokkant nyugdíjból és vakok járadékából kell fenntartania magát. Imádja az állatokat, közösségi oldalán egy báránnyal „pózol”, összesen 3 van belőlük, akiktől szeretetet is kap, és a fűnyírót sem kell használnia. A beszélgetésünk során, szinte kérdezni sem kellett. Ömlött belőle a szó, tele érzelmekkel, és tervekkel.  A közösségi oldalakon aktív, megpróbál egyre több ismerőst, beszélgetőtársat találni. A spiritualitás is nagyon sokat segít számára, ezen a téren is folyamatosan fejlődni szeretne. Mikor a párkapcsolatokról kérdeztem, csalódottan válaszolt. Több társkereső oldalon próbálkozott, de sokan nem építőjelleggel közeledtek felé, tart attól a helyzete miatt nehogy kihasználják. Nem adja fel, reméli, hogy valaki hamarosan felveszi a kapcsolatot, akivel őszintén érdekek nélkül élheti le az életét, és segítségére lehet a mindennapokban.

K&P

A kép illusztráció.

Forrás: pixabay

0 Tovább

Kakaóval és dióval töltött csigák

Ha emlékeink nem csalnak a kisebb pékségek polcai roskadoztak a népszerű édességért, a kakaós csigáért. Hatalmas tenyér nagyságú roppanós héjú bőségesen kakaóval megtöltött csigák voltak az igaziak, egy-két helyen a tetejét porcukorral is megszórták. Mi a kisebbeket készítettük el, és a dióval töltött változatát is kipróbáltuk.

Kriszta régóta rágja a fülemet, kellene egy jó süteményt készíteni, ami több napig kitart,  reggelire, uzsonnára, vacsorára is kiváló, és nem kell órákig a konyhában sürögni. Olyan alapanyagokból áll, ami szinte minden háztartásban megtalálható: liszt, tojás, élesztő, sütőpor, tej, vaj. Pár deka kakaópor kimaradt, de a tészta mennyiségéhez képest édes kevésnek bizonyult. A diófa bőséges termésének köszönhetően meg is született az ötlet, diótöltelékkel is megtöltjük a csigákat. Rengeteg recept közül böngésztünk, ismerősöktől kérdezgettünk, melyik a leggyorsabb verzió. Mindennel együtt fél óra alatt kész lett, keleszteni sem kellett.

Hozzávalók a tésztához

  • 50 dkg búzaliszt
  • fél csomag instant porélesztő
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 db tojás
  • 2 ek tejföl
  • 2 dl langyos tej

Hozzávalók a töltelékhez:

  • 5 dkg olvasztott vaj
  • kakaópor
  • darált dió
  • vaníliás cukor

Elkészítése

A tapasztalt süteménykészítő guruk, arra tanítottak, hogy először a „száraz” hozzávalókat dolgozzuk össze, azaz a lisztet, sütőport, és az porélesztőt. Miután összekevertük bele kerül a tojás a tej és a tejföl. Alaposan felkevertük, mikor már lágy tésztát kaptunk, addig gyúrtuk, amíg formázható tésztát nem kaptunk.

Kissé belisztezett vágódeszkán a tésztát félbevágjuk, majd külön-külön téglalap formára kinyújtjuk. Érdemes kevés olvasztott vajjal megkenni a tészták tetejét, omlósabb lesz és a töltelék is jobban rátapad. Az egyiket cukrozott kakaóporral a másikat darált cukrozott dióval megszórtuk, és ráhintettük a vaníliáscukrot.

Feltekertük a tésztát, majd éles késsel 2-3 centiméter vastagságúra vágtuk, majd sütőpapírral bélelt előmelegített sütőben 200 fokon 20 perc alatt megsült, amikor kissé pirult a teteje cukros tejjel meglocsoltuk.

K&P

 

0 Tovább