gasztrokertben

A minap egy kisebb méretű boltban cikáztunk a polcok között, bevásárlókocsik akadályait legyűrve, egyikük „kilógott” a sorból.  Megragadta tekintetünket a rakomány, de illendőségből 10 másodperc után egy másik sorban kötöttünk ki. Pár perc elteltével a pénztárnál várakozó házaspár előtt volt a telepakolt bevásárlókocsi, amin egy 2-3 év körüli kislány piciny kezével karmestert imitálva hevesen mutogatott édesanyjának. Az összeszámolhatatlan mennyiségű chips egyikét akarta volna minnél hamarabb apró szájába tuszkolni. Édesapja mosolyogva vette át felesége kezéből az irányítást, gyorsan kiugorva a sorból, egy másik márkájú nassolni valóval örvendeztette meg gyermekét. Javarészt egy-két apróság mellett műkajákat vásároltak. Jól tették? Biztosak vagyunk benne, hogy a házaspár a legjobbat akart a kislánynak. Fel merült a kérdés, rendelkeznek e megfelelő ismerettekkel a változatos és egészséges gyermekek számára elengedhetetlen táplálékokról? Tisztában vannak e, milyen élelmiszereket vásároljanak, és melyek azok, amiket messze kerüljenek el, hogy a gyermekük több év után is olyan mosolygós legyen, mint azon a napon. Ennek jártunk utána.

A gabonapehely egészséges?

Szemet gyönyörködtető, a trendi mesefigurák által díszített gabona pelyhek széles választéka kínálja magát a polcokon. A reklámok tucatjai bombázza a szülőket, azonnal ugorjanak le a közeli boltba és vegyenek a csemetének vitaminban, ásványi anyagban bővelkedő pelyheket. Nehezen cáfolható a pörgős reggeleken a legkényelmesebb egy mozdulattal felbontani és pár perc alatt elkészíteni, az édes gabonapelyhet. A legfőbb kincs érdekében alaposan érdemes áttanulmányozni a csomagolást, mert a gyártók, forgalmazók hajlamosak kidomborítani az egészséges összetevőket, a kevésbé kedvező hatású összetevők közléséről könnyen megfeledkeznek. A szakértők a teljes kiőrlésű gabonából- búzából, zabból, kukoricalisztből- készülteket ajánlják, mert ezek az emésztőrendszer számára fontos maghéjat, csírát is tartalmazzák, így megmaradnak benne a rostok, vitaminok, ásványi anyagok. A finomított gabonákkal készültet ne részesítsük előnyben, kevesebb benne a hasznos összetevő, és a teljes kiőrlésűvel szemben magas a glikémiás indexük. A mesterséges színezékkel ellátottakat messze kerüljük el, és árgus szemekkel nézzük a tápanyagtartalmat. Amy Gorin, az Amy Gorin Nutrition in New York tulajdonosa szerint ideális az, ha egy adag legalább 3 gramm rostot és 5 gramm fehérjét, illetve legfeljebb 4-6 gramm cukrot tartalmaz.

Házi készítésű gabonapehely

Hozzávalók 30g (egy adag) házi  gabonapehelyhez

• 10 tk teljes kiőrlésű búzaliszt
• ¾ tk sütőpor
• 1 tk olaj
• 4 ek víz
• + olaj a kenéshez
• 1 ek fahéj és nádcukor keveréke

Elkészítése

Összekeverjük a liszteket a sütőporral.

A vízhez hozzáadjuk az olajat.

Beleöntjük a lisztes keverékhez az olajos vizet, majd a kapott masszát jól összegyúrjuk. Ha nem áll össze a tészta, hozzáöntünk 1 ek vizet.

Egy nyújtódeszkán nyújtófával kinyújtjuk a masszát amilyen vékonyra csak tudjuk.

A massza egy sütőpapírral bélelt tepsibe kerül.

Egy vonalzó segítségével berovátkoljuk a sima tésztát és és olajjal lekenjük.

Egy kés/pizza szeletelő segítségével felvágjuk kis téglalapokra a kinyújtott tésztát.

Megszórjuk a tetejét fahéjjal.

Előmelegített sütőben 170 ^oC-on süjük12 percig.

125 ml zsírszegény tejjel fogyasztjuk.

Esznek elég gyümölcsöt, zöldséget?

A télen a vitaminraktárak gyakran lemerülnek, a létfontosságuk megkérdőjelezhetetlen, mindig ügyelni kell arra, hogy a gyermek ebben az időszakban is egészségesen táplálkozhasson. Nem egyszerű feladat télen egészséges, vegyszermentes gyümölcsökhöz, zöldségekhez jutni. A dietetikusok többsége, még is emellett teszi le a lantot. Inkább kicsit nyissuk ki a pénztárcát. Anyagi lehetőségünk korlátozottságánál, az idény gyümölcsöket, zöldségeket részesítsük előnybe. Korábban is gondoskodhatunk a biztos helyről beszerzett alapanyagokról, amit lefagyaszthatunk, feldolgozhatunk. A mesterséges színezékkel, adalékanyagokkal telített üdítők helyett otthon is elkészíthetünk vitaminban, ásványi anyagokban bővelkedő vitaminbombánkat.

Vitaminital

Hozzávalók 1 literhez

• 2 kg sárgarépa
• 4 őszibarack (helyettesíthető kompóttal, befőttel)
• 4 citrom
• 6 alma
• 4 narancs
• 4 evőkanál méz

Elkészítése

A sárgarépát megtisztítjuk, apró darabokra vágjuk.

Az almáknak, barackoknak a magházát eltávolítjuk, feldaraboljuk

répával együtt a gyümölcsöt feltesszük főni, annyi vízzel, hogy ellepje.

20 perc után turmixoljuk.

Miután kihűlt, hozzátesszük a citrom levét, narancsnak a levét, és a mézet.

Összekeverjük, ha sűrű a massza, hígítjuk.

Hűvös helyen 3-4 napig eláll.

Érdemes a gyermekek egészséges fejlődése érdekében kicsit tudatosabban vásárolni.

Fotók: Burst, Pixabay

K&P

Pár nappal ezelőtt egy baráti házaspár hívott fel bennünket, mert hamarosan kutyát szeretnének. A nagyobbik gyereknek megígérték, a kicsinek még nincs beleszólása, nem rég jött a világra. Ebből született az ötlet, hátha az írás másnak is segíthet.

„Kutyát akar a gyerek, miatta én is, hiszen annak idején nekünk is volt”. Ki teszem a kertbe, majd ellesz”.  Jaj csak a gyerekbe ne tegyen kárt”. Reggelig folytathatnánk a sort, ami a legtöbb leendő gazdákban kérdésként felmerül. A kutya választása, nevelése óriási, évekig tartó felelősség a gazda számára. Nem játékszer, és nem is valami felhúzós játék, amit akkor kapcsolunk be, amikor kedvünk tartja. Sokat kell vele foglalkozni, mindenki számára a legjobb, ha családtagként neveljük, és ha részt vesz a minden napjainkban. Ez nem azt jelenti, hogy ő a központ, ki kell alakítani a szokásrendszerét, és következetesen szükséges nevelni. Minden percben. Meghálálja. Biztonságot, szeretetet ad. A gyereket kooperációra neveli felelősségtudatra. Hogyan kezdjünk neki?

Milyet válasszunk?

A legfontosabb kérdések egyike. Rengeteg fajta van, különböző tulajdonságokkal. Sokan azt hiszik a kisebb méretűvel „bokafogóval” kevesebb az elfoglaltság. Merészség lenne kijelenteni. Mielőtt választunk érdemes feltenni a kérdést.

• Mennyi a mozgásigénye?
• Szereti e a gyerekeket?
• Folyamatosan kilométereket kell vele barangolni?
• Biztonsági őr legyen, aki védi a házat, de a látogatóknál daruval kell védett helyre vonszolni?
•  Nem baj, ha idegent lát nem lesz boncmester, de a gyerekeket szereti, barátságos, még ha akkora is, mint én voltam 10 évesen?

Honnan?

Ez az egyik leglényegesebb. Gondolom senki sem tart rosszindulatúnak, ha megemlítem, mennyi beltenyészet van az országban, akik a gyors meggazdagodás miatt „tenyésztenek” ebeket. Genetikai roncsok, akikről csak a fejlődésük során derül ki. Akkor már megszerettük, lelkiismeret furdalásunk lesz, miért nem voltunk körültekintőek a vásárláskor. Pár év alatt elpusztul, és hetenként rohanunk a dokihoz. Körül kell nézni a neten, érdeklődni ismerőstől, olyantól, aki ért hozzá, és bevallja, ha hibát követett el az eb nevelésekor, nem pedig az egóját védve ijesztget a fajtával. Meg kell kérni családtagokat, barátokat hívják fel a tenyésztőt, mindenkinek ugyanazt válaszolja e a feltett kérdésekre. Lehet jobban a pénztárcánkba kell nyúlni, de egészséges idegrendszerű, kiegyensúlyozott kutyánál, minden szinten megtérül. A legjobb, ha a kennelbe látjuk a szülőket, ha nem, ha csak a szukát, a kant nem, mert nem a tenyésztőé, mindenképpen kérjük el a törzskönyvét, származási lapját, és nézzünk utána valósak e az adatok. Ha nem engednek be a kenelbe, csak a kutyákat hozzák ki, valami bűzlik, Dániába alapon köszönjünk el.

Két teljesen különböző kimenetelű sztori, ami velünk történt meg. Legelső közös kutyánk, amit ketten választottunk, egy Boxer volt.

Beleszerettünk a hatalmas szemeibe, színébe, tulajdonságaiba. Minél hamarabb akartuk. Elő a telefon, egy nagyon szimpatikus hang a vonal végén. „Törzskönyvezett, kennelbe tartott, mind a két szülő az övéké. Imádják a kutyákat. Egészségesek, mint a makk. Mi választhatunk”. Időpont megbeszélve. Odaérünk percre pontosan. Dudálunk, nem mi, a kocsi. Kapu kinyit, és megjelenik egy, hát, hogy is mondjam diplomatikusan, fésűt gyerekkorában látott, fogait a szekrényben felejtett hölgy. Mindegy, a külcsín nem számít alapon, ezzel nem foglalkoztunk. Kihozta rafkósan a két kutyát, az egyiknek a szemeitől elolvadtunk, fizettünk, elvittük. Be sem mentünk, nem láttuk a tartási körülményeket. Hazavittük a gombócot, aki édesen nyalta az akkor sem kicsi fülcimpámat, pedig nem bimbós, ami másnap begyulladt, akkora lett, mint a csüngő hasúnak…a.  Akkor sem volt semmi gyanús, csak, mikor a kertben vérfoltokat találtunk. Nem tőlünk származott……..Beparáztunk, azonnal doki. Semmi jóval nem kecsegtetett. Kiderült nem választották le az anyjától. Vérhas. Az orvossal mázlink volt értett hozzá, szerette, több hét alatt meggyógyította. Mi sem sokat aludtunk pár hétig. A gyógyítása? Kis túlzással, annyi pénzért egy kutya családot is kaptunk volna kennelestől. Lola megmaradt, kigyógyult a betegségéből.

A másik eset példaértékű. Lola mellé szerettünk volna egy tesót, hogy ne unatkozzon, meg hogy minket se készítsen ki teljesen.

Tanulva a hibánkból itt már körültekintőbbek voltunk. Egymáshoz illő fajtát akartunk, aminek szakirodalmakból utánanéztünk, hozzáértőket kérdeztünk. Megszületett a döntés: törpeschnauzer. Megfogadtuk, csak átlátható helyről, folyamatosan frissített interneten elérhető oldalakat nézünk meg. Hát nem volt egyszerű. Már majdnem feladtuk, amikor találtunk egyet. Képeken látható kanok, szukák, törzskönyvi számmal, oltással, féregtelenítéssel, chippel. Telefon. Ami, akkor visszagondolva furcsa volt. A gazda kérdezett. Arra volt kíváncsi, hová kerül a kölyök, milyen körülmények között neveljük. Mintha  telefonos rendőrségi kihallgatáson lettem volna. Azután elmondta, a tartási körülményeket. Nem ömlengett, nem játszmázott. Döntöttünk, nem bántuk meg. Összesen 6 órányi autózás után egy kertes ház előtt voltunk, ahol, házaspár a kapu előtt várt, beinvitáltak a házba, kávézás közben, minden a kölyökkel kapcsolatos kérdésre választ kaptunk. Majd jött a csoda. Külön melléképületbe, mindegyik kutyának patika tisztaságú helye volt, és közös udvaruk udvar, ahol a kedvükre mozoghattak.

Mindenképpen szukát akartunk, elkerülve a Boxer- snaci légyottot, két lány volt. Az egyik kiválasztott bennünket, odajött, „vigyorgott”. Utána a tenyésztők megmutatták a szülők és a kölyök a papírjait. Rozit megfogtuk, a tenyésztő ránéz a kutyára: „úristen kicsit kajla a füle, kiállításnál probléma lehet, ha gondoljuk, akkor vagy másikat választunk, vagy visszaadják a pénzt”. Na ilyen tenyésztőt kívánunk mindenkinek. Rozi, majdnem 12 évesen makkegészséges, állatorvost a kötelező oltásoktól eltekintve, még tv-ben sem látott. Lola már nincs köztünk, erről egy későbbi írásban.

Érdemes megfogadni a tanácsokat. Nem sokára több kutyatartással kapcsolatos írásunkat osztjuk meg.

K&P